Beszédírók

kommunikáció - retorika - pr

TÓTH KRISZTINA ÉS A RÖGÖS MAGYAR TÚRÓ

2021. február 25. 01:04 - Baricz Árpád

„s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.”

Mélységesen megdöbbent, hogy egy költő-író mennyire nem érti az élet és az irodalom, a valóság és az igazság, valamint a posztmodern utáni online média működését.

aranyember08.jpg

Az aranyember - mozifilm, 1962. Rendező: Gertler Viktor. Béres Ilona, Krencsey Marianne

Jókai Mórt már nem olvassák. Ezt a tényközlést nyugodtan elfogadhatjuk, hiszen egy háromsoros szöveg értő befogadása is nagy problémát okoz a legtöbb ember számára. A legújabb könyvolvasási szokásokat bemutató kutatás és több, a közelmúltban készült felmérés is azt bizonyítja, hogy nincs mese, a társadalom fele például semmit sem olvas. Jókai veszített. Pontosabban nem veszített, mert évszázadokon átívelő íróikonként még ma is befolyásolja a műértőértő olvasóközönséget, filmre álmodott regényei, amelyek több millió emberre voltak hatással, pedig az olvasni nem tudók számára is elérhetővé és átélhetővé tették regényhőseinek történetét. Az írói életműben „Az arany ember”című regénye talán a legnépszerűbb ma is, 2005-ben a Magyar Televízió „A Nagy Könyv” elnevezésű műsorsorozatában és országos közönségszavazása során a 4. legnépszerűbb magyarországi regény volt. Sokat mondó adat, hogy a regényt az 1954 és 1962 közötti időszakban közel 300 ezer példányban jelentették meg különböző kiadásokban. Egyszóval Jókai hatalmas celeb, ismert művész az emberek számára. Tóth Krisztina is irodalmi celebként viselkedik (hivatalos FB-oldalt működtet, ha kell, női lapok felkérésére fotózáson jelenik meg, rendszeres szereplője a mainstream médiának).  

Ahogy Tóth Gabi nekiment Tóth Andinak, úgy támadta be Tóth Krisztina Jókai Mórt (természetesen csak allegorikus értelemben). Az online médiafogyasztó nézőpontjából egy irodalmi „celeb-cicaharcot” láthattunk-olvashattunk az elmúlt napokban. Tóth Krisztina kevésbé ismert celeb, mint Jókai, így kézen fekvő lenne a magyarázat, hogy ismertségét növelendő kötött bele az írófejedelembe. Azonban nem hiszem, hogy erről lenne szó.  Csupán arról, hogy az író-költő nem mérte fel a helyzetet és úgy mondott véleményt Jókai legnépszerűbb regényéről, hogy nem is számított ekkora felzúdulásra. Talán ez lenne a kisebbik probléma. Az már sokkal bajosabb, hogy rácsodálkozó, kioktató, és bizony lenéző megjegyzésekkel tud csak válaszolni a sokszor valóban elfogadhatatlan gyűlölködő kritikákra. Csakhogy van egy kis bibi. Bárhogy „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”. Ha Tóth Krisztina hivatalos Facebook-oldalán megosztja azt az online interjút, amelyben nekimegy Jókainak, akkor elfogadja annak a médiumnak a törvényszerűségeit is, vagyis azt, hogy bizony kaphat sok lájkot, szívecskét vagy éppen ölelést, de olyan primitív, nyomdafestéket nem tűrő kommentet is, amit jóérzésű ember el sem olvas. Aki közfürdőbe megy, ne panaszkodjon arra, ha szőrös hátú férfiakat is lát. A közösségi média már csak ilyen. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de ha használjuk, akkor nemcsak a néhány ezres olvasótáborunk jön velünk szembe, hanem mindazok is, akik az online térben sem tudnak viselkedni. A sokszor nemtelen kritikákra adott óvodás szintű franciás eleganciával (Dragomán György) megfogalmazott válaszai

(…Harminc könyvem jelent meg, el lehet olvasni őket… A költőnő szépen hangzik, kissé a tőgypörköltre hajaz, de van ám nekem számtalan prózakötetem.  Angolul, németül, spanyolul, olaszul, finnül, svédül, satöbbi…Tegnap túrógombócot főztem. Az volt a zacskóra írva, hogy RÖGÖS MAGYAR TÚRÓ. Ki tudja, miért jutott ez most az eszembe: kósza asszociáció....)

azt mutatják, hogy nagyon nem érti a posztmodern utáni online média működését. Nagy kár érte.

Megszólalásának tartalma, érvelése még a Jókait nem szerető irodalombarátok számára is elég meghökkentő. Egy irodalmi művet azért vegyünk ki a kötelezendően olvasandók köréből, mert nem az általunk megfelelőnek elfogadott értékeket is megjeleníti? Ne olvastassunk XIX. századi műveket csak azért, mert abban a valóság egy olyan szelete is ábrázolva vagyon, ami a XXI. századi ember számára elfogadhatatlan? Akkor - ennek a logikának a mentén - nem adhatnánk a diákok kezébe a legtöbb irodalmi művet sem. Éppen az lenne az irodalomoktatás igazi feladata, hogy az elolvasott regényeket értelmezve, elemezve rámutasson például „Az arany ember” nőalakjainak ábrázolása kapcsán a nemi szerepek megváltozására. A legelszomorítóbb az, hogy Tóth Krisztina olyasvalamit kér számon a műveken, ami az irodalmat a lényegétől fosztaná meg. Az élet és az irodalom kapcsolata, a valóság, az igazság és a fikció összecsengése, akár oszcillációja (Hankiss Elemér) éppen arról szól, hogy bemutasson például olyan női szerepeket, élethelyzeteket, lélektani pillanatokat, dramaturgiai fordulópontokat, jellemfejlődési fókuszpontokat vagy kijegecesedett traumákat, amelyek nem konvencionálisak, nem ideálisak, számunkra nem megfelelőek. A költő-író érvelésének logikája az irodalom értelmét számolja fel.

Tóth Krisztinával nem értek egyet, de mégis! A visszacsapó verstípus formaiságát hívom segítségül az ellentmondás feloldására. Igen, én is úgy gondolom, hogy Jókait ki kell venni a kötelező olvasmányok sorából. Ki kell venni, mert szövegei, nyelvi szövedéke annyira távol áll a mai magyar nyelvtől, hogy a fiatalok nem tudják befogadni, éppen ezért megutálják. Az irodalomtanításnak pedig az egyik legfontosabb feladatát abban látom, hogy megszerettesse az olvasást, a szövegről való gondolkodást, hogy megteremtse a csodát. Igen, valódi csoda történik az olvasáskor. Akkor, amikor a halott, kinyomtatott betűket a szemünkkel összeolvassuk, agyunkkal megértjük és felélesztjük a tartalmat, feltámasztjuk a halott művet.

Kedves Tóth Krisztina! Ez a mostani „botrány” lehetőség is egyben, hiszen egyre többen lettek azok, akik az Ön szövegeit, akár irodalmi, akár publicisztikai gondolatait vagy éppen Facebook-posztjait tetszhalott állapotukból, az olvasás útján feltámasztják.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://beszedirok.blog.hu/api/trackback/id/tr7916438524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2021.02.25. 18:17:23

"Ez a mostani „botrány” lehetőség is egyben, hiszen egyre többen lettek azok, akik az Ön szövegeit, akár irodalmi, akár publicisztikai gondolatait vagy éppen Facebook-posztjait tetszhalott állapotukból, az olvasás útján feltámasztják"

Nem tudom, nekem õszintén szólva ez a dolog inkább ahhoz hozta meg a kedvem, hogy a csajnak az írásait ezután bottal sem piszkáljam. Szerintem ugyanis a gond ott kezdõdik, hogy a csaj rohadtul nem értette meg az Arany embert, illetve kb. annyit értett meg belõle, hogy lehet e köré egy kis femináci mûbalhét keríteni.

Ennél amúgy csak az Örülünk Vincent blog reagálása volt szánalmasabb az egészre. Csak sajnos az ottani nácik nem teszik lehetõvé a kommentelést csak a magukfajtáknak.

Cuhavidéki 2021.02.27. 18:21:18

Hmm. Lévai Anikó sztorija jut eszembe a marhavelővel és miriggyel tálalt tőgypörköltről.
süti beállítások módosítása